A képkidolgozás folyamata - avagy, mi tart ennyi ideig

Felgyorsult világunkban szinte mindenre van azonnali megoldás. Gondoljunk csak bele, pénzügyi utalásokat, expressz rendeléseket tudunk leadni interneten keresztül, mindenki zsebében ott van a mobiltelefon, amivel bármikor utolérhet bárkit, beépített kamerájával akárhol és akármikor fotózhat a gazdája, majd pikk-pakk akár a telefon saját filterkészletével vagy most már az egyre inkább elterjedtebb mesterséges intelligenciák segítségével fel is javíthatják a készített képeket, videókat.

Nos, ugyan a fényképészet világába is kezd begyűrűzni az A.I., de akkor hová lesz a fényképezőgép mögötti ember kreativitása, munkája?

Mi Fotósok, egy komoly felszerelés birtokában, bonyolult lencserendszerek mögül egészen másképpen látjuk a világot, mint egy mobil tűkameráján (akkor is, ha 4-5 van belőle a készülék hátulján) át.
Sokszor látni, hogy egy-egy fotó kedvéért megy az objektív csere-bere, mindegyikkel más és más hatás érhető el. Másképp mossák a hátteret – ezt nevezzük mélységélességnek – a kép témájára irányítva a néző figyelmét.

A másik fontos szempont, hogy mindent manuálisan állítunk a fényképezőgépünkön, mivel az automatika csapdája nem engedhető meg egy fotózás alkalmával sem.

Azáltal, hogy minden olyan színnel és fénnyel kerül a memóriakártyára, ahogyan én azt beállítottam, biztosítok magamnak egy szilárd alapot az utómunka folyamatához.

A lefotózott, kártyára mentett kép tulajdonképpen egy digitális "negatív", amely a munkafolyamat végére alakul át fényképpé.A következőkben ebbe a munkafolyamatba szeretnék egy kis bepillantást adni. A korábban említett filterek itt nem léteznek, nem teszik makulátlanná egy gombnyomásra az ember bőrét. Aki kicsit belemerészkedett már ebbe a dimenzióba az nyugodtan mondhatja, hogy: "De, vannak! Preset-nek hívják." Igen, tény és való, hogy van ilyen, ezeket általában szín –és fénybeállítására használják, vannak alapértelmezett beállítások, illetve vállalkozó szellemű ember készíthet is magának. De ez szinte ugyanaz, mint az automatika, nem lehet egy egész sorozatra ráilleszteni, hiszen nem ugyanazokkal a beállított értékekkel fotóztuk végig már csak akár egy esküvő esetében, a kreatív fotózást sem.

Minden képet egyedileg nézünk át, újraalkotjuk a színeit, korrigáljuk a fényeit. Gyakran előfordul, hogy ott a helyszínen jónak tűnt abban az adott pillanatban egy kép kompozíciója, de mire az utómunkában sorra kerül, rájön az ember, hogy egy kis vágás jobban kiemelné a fotó mondanivalóját, fő témáját. Tehát meg kell vágni, milyen jó, hogy anno fotózáskor hagytam körülötte egy kis plusz teret.

Nálam - ha most az illusztációnál maradunk, akkor egy esküvő esetében - az első kör mindig a válogatásé, ekkor kapja meg minden, általam szakmailag jónak ítélt fotó a végleges színét, kompozícióját.

Napok telnek el mire gondosan végigrágom magam – csomagja válogatja ugyan – többnyire 2500 darab fotón.

Ezt követi egy újabb válogatás, ahol ténylegesen kiderül, melyik kép kerül bele a végleges csomagba. Ez már sokkal nehezebb feladat mivel nyilván a kidolgozás alatt lesznek személyes kedvenceim a sorozatból, de nem biztos, hogy egy másik szemlélőből – adott esetben a képek tulajdonosából is olyan reakciókat váltanak ki, mint belőlem. Így ezek többsége gyakran kirostálódik. Sokszor tetszik egy-egy fotó színesben és fekete-fehér verzióban is, ez is nagy dilemma részemről, hogy melyik maradjon. Szóval ez egy hosszadalmas feladat.

Ha ezzel a résszel megvagyok, akkor vetem bele magam a részletes, nagy betűs retusálásba. Ha maradunk az esküvők világában, akkor itt kell megjegyezzem, hogy minden fotó retusált, korrigált, de nem egyenlő mértékben.
A beöltözés, készülődés, kreatív fotózás, esküvői szertartások képanyaga laikus szemmel is annyira törekszik a részletekre – csak a példa kedvéért: ruhafűzés, nyaklánc felvétele, gyűrűs kezek a csokron, egy meghitt kézfogás az esküvőn, vagy a menyasszony/vőlegény könnyes arca – hogy itt elengedhetetlen az, hogy minden fotót szó szerint- pixelről pixelre átnézzél.

Minden apró bőrhibát, sminkbakit, bőrszárazságot el kell tüntetni! Nincsen mese, így megkezdődik a hetekig tartó, "szemkímélő" munka. A fotósok többsége szereti ezt a részt is maga csinálni – nem pedig kiadni bérbe – hiszen egy retusőr nem biztos, hogy tudja, hogy mit miért csináltál úgy, ahogy.
Néha a fotók hátterében felbukkannak nem odaillő dolgok. Lámpaoszlop, kuka, közlekedési tábla… csak, hogy a leggyakoribbakat említsem. Ezeket is ekkor távolítjuk el.

Ha a nehezebbjével megvagyok, akkor fogok hozzá a kikérőkhöz, csoportképekhez. Itt már kicsit finomítok a retuson, leszedésre kerülnek a háttér zavaró elemei, izzadságtól csillogó foltok, illetve a nagyon-nagyon feltűnő bőrhibák, sötét, szem alatti árkok.

A végén kerül sorra a lakodalom, ahol már csak a nagyon-nagyon feltűnő problémák kerülnek javításra. Gondolok itt: izzadásra, nemkívánatos bogarak, rovarok jelenlétére, újrakomponálásra. Csak, hogy szakmázzak kicsit. A lagzi fotói, annak érdekében, hogy visszaadják a hangulatot vakuval készülnek ugyan, de nem túlvillantva azokat. Ennek érdekében a fotósok megemelik az érzékenyéget az úgynevezett ISO értéket. Ennek annyi hatása van a készített fotókra, hogy bár a kép továbbra is tökéletesen éles marad, a szabad szemmel is alig látható részlet (pl.: pattanásheg) ezzel együtt lágyul. Így ezek retusálása már nem szükséges.

Az utómunkafolyamat végén, ha része a kért csomagnak, ki kell választani, mely képek kerüljenek a fotóalbumba előhívatva, vagy ekkor kerül sor a fotókönyv szerkesztésére is. A fotólabor átfutási idejére nem vagyok hatással, papírképek esetén ez általában 1 munkahét, míg a fotókönyv esetében ez kb. másfél munkahétre módosul.

Míg a fotólabor visszaküldi nekem a papírképeket, addig az egyéb munkálatokat végzem a Pár által kiválasztott fotóscsomaghoz.

Amit itt most leírtam, ez 30 munkanap teendőjének a listája volt. Ennyi idő, míg egy esküvő anyagát teljesen átnézem és retusálom, illetve ebbe bele van kalkulálva a fotólabor átfutási ideje is.

Szoktuk mondani, hogy jó munkához idő kell. Ezt én még megtoldanám azzal, hogy mindenkinek, minden fotónak jár ugyanaz a bánásmód és figyelem. Nem túlretusálásról van szó, hanem képkidolgozásról.

Ügyfeleimtől hallom, hogy vannak kollégák, akik sokszor fél év után sem adták még át egy esküvő képeit. Ezt a részét én sem értem, de erre a kicsit több mint egy naptári hónapra higgyétek el, szükség van.

Az esküvő másnapján csak a memóriakártyák lementése történik, hosszú idő míg a nyers fájlból fénykép lesz. A kidolgozás derekán már szoktak záporozni a kérdések, hogy: "Mi van a képekkel?", "Már nagyon kíváncsiak vagyunk?", "Nem akarunk sürgetni, de mikor lesz kész?". Ilyenkor mindig kérem a türelmeteket, holott tudom, még a határidő felénél sem járunk. Ettől függetlenül az esetek 99%-ban mindig a megszabott időn belül megtörténik a kész képek átadása. Nem az időhúzás a célom, csak, hogy a korábban, a megbeszélésen bemutatott színvonalon készüljenek el a Ti fotóitok is, és, hogy elégedettek legyetek.