A Fehér Nyúl

Ismét eltelt egy év, ismét nyakunkon a Halloween. Ismét hosszú tervezési folyamat végére kerülhet egy képzeletbeli pipa, és itt a "hosszú" nem költői túlzás. Az ötlet szintén a zenén és a mesék világán keresztül érkezett meg 2017-ben, bár a kidolgozásához csak 2019-ben kezdtünk hozzá. Tehát nem friss projekt ez sem. Ezennel az Alice Csodaországban került terítékre, tökéletesen tudok ezzel a megfoghatatlan világgal azonosulni, imádom a színeit és a bolondos karaktereit. Nyilván nem volt belőle elég egy kivitelezése, nem akartam választani. A fő alappillér a Fehér Nyúl volt, aki kicsit a Bolond Kalapos, kicsit a Szívkirálynő, nem utolsó sorban kicsit Alice is egyben.
A Fehér Nyúl megrögzött időmániás, ami rám is nagyon igaz. Az idő végigkíséri munkám, a pontosság, precízség a mindenem, határidők, érkezési időpontok betartása… szóval az egyik szemem mindig az órán van. Ha összeszaladnak a szezonok és szinte folyamatosan a monitor előtt ülök karikás szemekkel retusálva, megesik, hogy több kávé fogy, mint amire a szervezetemnek feltétlenül szüksége lenne. A koffeinsokk hatására pedig kicsit Bolond Kalapossá válok (lehet át kéne álljak teára…).

A fotózás kicsit olyan, mintha a nyúl üregébe esne az ember, hiszen az események viszonylag kis százalékára van csak ráhatásunk. Kikkel találkozunk, milyen helyszínen dolgozunk, elég nagy a véletlen faktor. De pont ettől nem unalmas ez a szakma.
Ebben a projektben is Kiss Sára Natasa volt segítségemre, ismét elvállalta, hogy az ő szavait idézzem, modellem lesz ebben az "agymenésben". De hát, ha egyszer az! A szó legnemesebb értelmében. Ismét nagyon hálás vagyok, hogy egy karakterem bőrébe bújtál, csodás fotók születtek.
A kosztüm Anyukám keze munkáját dicséri, itt-ott próbáltam én is segíteni, például a fülekkel, sminkkel, frizurával és persze a stylinggal. A szuper csodálatos tükröt köszönöm szépen a Kiss családnak, illetve Szabó Anettnak, hogy elvállalta a sofőr és a segítség szerepét, Tesómnak, Fanninak pedig, hogy biofogasként jött velünk a fotózás helyszínére, Mártélyra. Kicsit sem volt röhejes, hogy állványokkal, fehér nyúlfülekkel, tükörrel felpakolva érkeztünk egy zsúfolt strand mellé (lévén, hogy ez a sorozat augusztusban, a legnagyobb melegben került lefotózásra), de a csodálkozó tekintetekkel nem törődve bevettük magunkat az ártéri erdőbe.

A fotózás után még napokon keresztül madarat lehetett volna fogatni velem! Hasonlóan a tavalyihoz, itt is rengeteg idő és energia volt összehozni mindent, nyilván szerettem volna, ha pont úgy sikerül minden, ahogy elterveztem. Elmondhatom, hogy még túl is teljesítettük az elképzeléseimet!
Ahogy ezeket a sorokat írom, már kezd összeállni a fejemben a jövő évi téma. Bár még itt titok, annyit mondatok, hogy az sem lesz egyszerű történet.

Modell: Kiss Sára Natasa

Behind the scenes...

És akkor a fentebb megosztott sorozat után következzenek a "hogyan készült" képek.
Tudom… nem valami sok, de nyomós indokom van rá, hogy miért nem készültek a sminkelési folyamatról fotók. Eléggé rá voltam parázva, hogy valami félresikerül, szakadt rólam a víz, homlokráncolva koncentráltam, sminkeszközök ezerfelé… szóval nem éppen készültek volna "poszt kompatibilis" képek.
Mártélyon viszont már elég oldott volt a hangulat – a kismillió szúnyog ellenére is. Az előző posztban felsoroltam jó néhány karaktert, melyeket beleszőttünk a projektbe, Sári mosolygós fotóját látva eszembe jutott, hogy előkerült a karakterből az ikonikus, láthatatlanná váló, vigyorgó macska is. Tesóm, Fanni kapott az alkalmon és megörökítette, hogyan is készülnek a békaperspektívából fotózott képek (és ezáltal azt is, hogy miért nem kiskosztümben dolgozom).